Beszámoló HATÁRTALANUL 2026

Iskolánk a 2025/2026-os tanévre pályázott a Határtalanul program keretében, a Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek címen. Nagy örömünkre a pályázatot elfogadták, így 2026. májusában a 7.b osztály egy ötnapos túrán vehet részt, melynek témája: Gyergyószék kincsei élményprogramokkal.

Határtalanul: Erdély, Gyergyószék kincsei

  1. nap: Indulás, Nagyvárad kincsei és az első barátságok

A naptárra pillantva mindannyian tudtuk, hogy ez a nap más lesz, mint a többi. Hetedikes diákjaink arcán az álmosság és az izgatott várakozás furcsa keveréke tükröződött, amikor hajnali 5:30-kor a buszunk begördült a móri gyülekezőhelyre. A táskák bepakolása, a szülői búcsúpillantások és a kötelező adminisztráció után pontosan 6:00-kor indultunk el. Ahogy a kerekek forogni kezdtek, az utastérben azonnal felmorajlott az alapzaj, hogy a kaland kezdetét vette. Az M7-es, majd az M0-s és M4-es autópályákon suhanva Magyarország tájai gyorsan váltották egymást, miközben a diákok folyamatos földrajzi és történelmi háttértájékoztatást kaptak az előttünk álló útvonalról.

Ártándhoz érve a határátlépés formalitásai pici izgalmat loptak a délelőttbe. Miután sikeresen ellenőrizték az okmányainkat, egy pillanat alatt átléptünk a romániai időzónába: az óráinkat egy órával előre kellett állítanunk. Ez a látszólag apró mozdulat tette igazán kézzelfoghatóvá a gyerekek számára, hogy megérkeztünk a történelmi Erdély földjére.

Első igazi, kulturális megállónk a lenyűgöző Nagyvárad volt. Délelőtt 12 órakor szálltunk le a buszról, és a friss levegőn sétálva azonnal magával ragadott bennünket a város monarchiabeli hangulata. Először a monumentális Kanonok-sort csodáltuk meg kívülről. A gyerekek számlálgatni kezdték az egymásba fonódó árkádokat, miközben megértették, milyen komoly építészeti teljesítmény volt ez a maga korában. Innen csupán néhány lépés választott el minket a Római Katolikus Székesegyháztól, amely Románia legnagyobb barokk stílusú temploma. Bár az időnk szoros volt, a monumentális, 70 méter hosszú és közel 40 méter széles épület látványa így is lenyűgözte a hetedikeseket, hát még amikor belülről is megcsodálhatták. Vezetőnk elmesélte nekik, hogy a falakat vaskói és carrarai márvány borítja, de a legnagyobb ámulatot az váltotta ki, amikor megtudták: a templomtornyok mélye őrzi lovagkirályunk, Szent László koponyájának egy darabját, valamint a híres, 60 centiméter magas aranyozott ezüst hermát, amely hűen mintázza a király arcvonásait. A történelemkönyvek száraz sorai itt, a falak tövében hirtelen eleven valósággá váltak.

Kora délután elérkezett a kirándulás talán legmeghatározóbb, érzelmi pillanata: ellátogattunk a nagyváradi „Lorántffy Zsuzsanna” Református Gimnáziumba. A Határtalanul! program lényege pontosan ez az emberi, testvéri kapcsolódás. A fogadtatás szívmelengető volt. Bár a diákok az első tíz percben még picit bátortalanul, csoportokba tömörülve méregették egymást, a jég hihetetlen gyorsasággal megtört. Elég volt egy-egy közös téma – az iskolai mindennapok vicces történetei – és máris hangos nevetéstől lett zajos az udvar. Jó volt látni, ahogy a móri, székesfehérvári és nagyváradi magyar fiatalok egymás szavába vágva beszélgetnek. Ez a találkozás bebizonyította nekik, hogy a határok csak a térképen léteznek, a szívünkben és a nyelvünkben nem.

Fájó szívvel, de búcsút vettünk az új barátoktól, mert az út még hosszú volt. Délután 15:30-kor elértük a Királyhágót, Erdély mitikus kapuját. A félórás pihenő alatt a gyerekek megrohamozták a büfét, de a többség inkább a korlátnak támaszkodva gyönyörködött az eléjük táruló, végtelennek tűnő hegyvidéki panorámában. Innen már igazi szerpentineken, fenyvesek mellett vezetett az utunk a Székelyföld szívébe. A hosszú, de élményekkel teli utazás végén, este 22:00 órakor érkeztünk meg Gyergyóba. A szállások elfoglalása kisebb logisztikai kihívás volt – ki kivel lesz egy szobában, kié a jobb ágy –, de a gőzölgő, bőséges, házias meleg vacsora hamar rendet tett a kedélyekben. Az első éjszaka a fáradtságtól szinte észrevétlenül, mély alvással telt.

2. nap: Időutazás a villák között, száguldás a hegyoldalban és a természet patikája

A második nap reggelén a gyergyói táj tiszta, picit hűvös, kicsit ködös friss levegője ébresztette a társaságot. 8.00 között egy rendkívül laktató reggelivel alapoztuk meg az előttünk álló, sűrű programot, majd mindenki elkészítette maga az aznapi útravalóját. 9.00-kor pontosan kigördült a buszunk a parkolóból. Ezen a napon Erdély természeti kincseit, a népi gyógyászatot és a közös kalandokat tűztük ki célul.

10.30 órakor érkeztünk meg Borszékre, amely egykor, a Monarchia aranykorában a legelőkelőbb és legpatinásabb fürdővárosok közé tartozott. A diákokkal a hatalmas, zöldellő parkokban és a századfordulós, mesebeli stílusú régi villák között tettünk egy nagy sétát. Séta közben egy nagyon fontos, tanulságos beszélgetés alakult ki a gyerekekkel: szembesülniük kellett egy szomorú kettősséggel. Látták a gyönyörű, fából faragott díszes épületeket, amelyek közül sok sajnos a pusztulás szélén áll, elhagyatottan, miközben látták az egészségturizmus modern, megújuló nyomait is. Ez a vizuális időutazás mély nyomot hagyott bennünk. Természetesen a híres borszéki borvízforrásokat sem hagyhattuk ki. Sorra jártuk a különböző pavilonokat, és mindenki kapott a saját kulacsába a különleges összetételű, természetes buborékos ásványvizekből. Voltak nagy fintorgások és meglepett arcok, hiszen a kénes-vasas ízvilág sokaknak teljesen új volt, de a bátrabbak büszkén itták a gyógyvizet, és lógatták a lábukat a lábfürdőbe.

A délután folyamán, 15:00 órára Orotvára utaztunk, ahol a híres Csibi-Halasgyógynövénykert kapui nyíltak meg előttünk. Mivel ezekkel a termékekkel Magyarországon is sok helyen lehet találkozni, a diákok kíváncsian várták, honnan is erednek ezek a gyógyító keverékek. A program egy rendkívül hangulatos, illatos tea- és fűszerkóstolóval kezdődött. A házigazdák szeretetteljes vendéglátása és a gőzölgő, helyi növényekből főzött teák azonnal otthonossá tették a környezetet. Miután átmelegedtünk, szakvezetéssel először a háztáji, rendezett kertet néztük meg, majd egy varázslatos erdei séta következett. Egy újonnan kialakított tanösvényen keresztül vágtunk át az erdőn, ahol a gyerekek élőben láthatták, hogyan nőnek ezek a növények a vadonban. Félve, de megkostólták több növény termését, héját, melyeket a tanösvényen találtunk. Megtanulták, melyik fű mire jó, mit kell tenni megfázás ellen, és hogyan lehet a természet patikáját okosan használni.

Szállásunkra tartva, kis kitérőt tettünk, és sétáltunk egyet a Gyergyószentmiklósi városközpontban. Útban a Panzióhoz vezetőnk röviden összefoglalta a mai nap látottakat, és beszámolt a következő nap programtervéről.

A sűrű és illatos program után, 19:00 órára értünk vissza a gyergyói szálláshelyünkre. A vacsoraasztalnál már egy igazi, összeszokott közösségként ültünk: a telefonok háttérbe szorultak, és a nap folyamán szerzett élmények izgalmai és az orotvai erdő illata töltötte be a szobát. Mindannyian tudtuk, hogy az első két nap megalapozta a kirándulás sikerét, és izgatottan vártuk, mit tartogat a holnap.

3.nap: Főhajtás a hősök előtt és a természet monumentális csodái

A bőséges gyergyói reggeli után gyorsan összepakoltuk a felszerelésünket, és pontosan kilenc órakor autóbuszunk kigördült a szállásról. Az ég sajnos alaposan beborult, és az eleredő, majd egyre jobban rákezdő, szakadó eső miatt át kellett szerveznünk a délelőtti programot: a Gac-hegyre a mostoha időjárási körülmények miatt sajnos nem tudtunk felmenni. A tervezett megemlékezésről és a tiszteletadásról azonban semmiképpen sem akartunk lemondani, így a kegyelet koszorúját a második világháború magyar áldozatainak emlékművénél helyeztük el. A zuhogó esőfüggöny mögött, a néma csendben elhelyezett koszorú és a fejhajtás szívbe markoló, mélyen megrázó pillanat volt mindannyiunk számára. Erdély talán leglenyűgözőbb természeti látványossága, a Békásszoros felé vettük az irányt. A monumentális, több száz méter magas, függőleges sziklafalak között kanyargó úton sétálva az ember valóban parányinak érzi magát a természet erejével szemben. A zord, felhőkbe burkolódzó sziklák látványát a medrében zúgó patak hangja tette teljessé. A szoros kijáratánál a legendákkal övezett, egykori hegyomlás által keletkezett Gyilkos-tó fogadott bennünket a vízből meredező, megkövesedett fenyőfatörzsek jellegzetes csonkjaival. A tó körüli bazársor nyüzsgése remek alkalmat kínált a lazításra: sokan szuveníreket vásároltak az otthoniaknak, a csapat nagyobb része pedig nem tudott ellenállni a friss, gőzölgő, igazi székely kürtőskalács semmivel össze nem téveszthető illatának és ízének.

Kora délután érkeztünk meg Szárhegyre, hogy megtekintsük a nemrégiben újra megnyitott, hányatott sorsú Lázár-kastélyt. Különleges élmény volt azon falak között sétálni, ahol egykor Erdély aranykorának megteremtője, Bethlen Gábor fejedelem nevelkedett. A reneszánsz stílusjegyeket őrző épületegyüttes hosszas zárva tartás után végre régi pompájában fogadja a látogatókat, bepillantást engedve a főúri múlt mindennapjaiba. Utunkat folytatva Gyergyóditróban is megálltunk, ahol szinte mindannyiunknak tátva maradt a szája a hatalmas, kéttornyú neogótikus katolikus templom láttán, amely méreteivel szinte uralja az egész tájat.

A gyergyói szállásra való visszaérkezés és a kiadós vacsora után az este tartogatta a nap legvidámabb programját. Részt vehetünk egy fergeteges néptáncos mulatságon, ahol a gyergyói ifjú hagyományőrzők mutatták be tudásukat. Polgár Izabella vezetésével a szárhegyi fiatalok olyan energiával és jókedvvel ropták a táncot, hogy hamarosan a mi lábunk is ritmusra járt, méltó és felejthetetlen lezárást adva ennek a csodálatos napnak.

4. nap: Székely mesterségek, élmények Remetén és Szováta sós vizei

A korai reggelit követően már fél kilenckor elindultunk, hiszen egy rendkívül sűrű és élménydús nap állt előttünk. Gyergyóremetére utaztunk, ahol Nagy József, a falu turizmusának és szellemi, kulturális életének motorja fogadott bennünket. József igazi elkötelezett lokálpatrióta, a csíkszépvízi Székely Határőr Emlékközpont megálmodója. Vezetésével egy olyan komplex programban volt részünk, amely bemutatta a vidék minden rejtett kincsét és a helyiek ötévnyi áldozatos munkájának gyümölcsét. Elsőként a remetei END-IBO házi csokoládégyárat kerestük fel, ahol megízlelhettük a helyi készítésű édességeket, megtudtuk, hogy boltban be sem szerezhetőek, hiszen mindegyik finomság tartósítószer nélkül készül. A gyárhoz tartozó bemutatóboltban egy gyors bevásárlás után a központban tettünk egy kellemes gyalogos sétát a templomdombhoz, a Maros partjára. Útközben megkóstoltuk a helyi vasas borvizet, miközben megelevenedtek előttünk a világháborús események a hősi emlékműnél és a kápolnáknál. Ezt követően szekerekre pattantunk, és az Eszenyő-patak felsőbb folyása felé vettük az irányt, ahol mintha megállt volna az idő: több működő vízimalom is található itt. Meglátogattuk az utolsó molnárasszonyt, a végtelenül kedves Góga Rózsika nénit, aki megmutatta nekünk működés közben a vízimalmát, a szövőházat és a hagyományos szőnyegmosót. Diákjainkat lenyűgözte a 90 éves néni meséi a régi hagyományokról. Többen kipróbálták a szövés tudományát, mások a birtokot járták körbe és csodálkozva nézték, hogy Rózsi néni keze alatt milyen gyorsan forog a motolla.  

A nap egyik fénypontja László Zoltán esztenájának meglátogatása volt. A fenyőerdők között megtett szekerezés után a havasi legelőn egy autentikus esztena bemutatón vehettünk részt, amelyet fenséges sajt- és tejtermékkóstoló koronázott meg. A friss, helyben készült termékek íze teljesen elvarázsolta a társaságot, s miközben a juhászat mindennapjairól beszélgettünk, átélhettük az igazi, hamisítatlan pásztorélet hangulatát. A gyerekek nagy örömmel simogatták, dédelgették az állatkölyköket, kicsit félve, de megkostólták a pásztorlevest. Délután búcsút intettünk Gyergyónak, és Szováta felé vettük az irányt. Itt található Európa legnagyobb heliotermikus tava, a híres, sós vizű Medve-tó. A tó körüli kiépített tanösvényen tettünk egy pihentető, tüdőt és szemet gyönyörködtető sétát. A sós levegő és a különleges növényzet mellett lehetőségünk nyílt megvizsgálni a környező kisebb, de szintén egyedi sós tavakat, mint a Mogyorós-, a Vörös-, valamint a Zöld-tavat is. Az élményekkel telített, hosszú nap végén, este hét óra körül érkeztünk meg Nyárádszeredára, ahol elfoglaltuk a szobáinkat, és egy kellemes vacsora mellett beszéltük át a nap során látottakat.

5.nap: Marosvásárhely kulturális kincsei és a hazatérés

Elérkezett az utazásunk utolsó napja. A reggeli rutint – korai ébredést, a bőröndök bepakolását a buszba – már rutinosan végeztük, így negyed kilenckor el is tudtunk indulni Nyárádszeredából. Hazautunk fő és egyben legfontosabb kulturális állomása Marosvásárhely, a székelység történelmi fővárosa volt. Különleges és büszkeséggel eltöltő érzés volt belegondolni, hogy ebben a városban él a legtöbb magyar Erdélyben (mintegy 55 ezer lélek), még akkor is, ha számarányuk az utóbbi évtizedekben sajnálatos módon 50% alá csökkent. A város szívében tett sétánk fénypontja a szecessziós építészet remekműve, a Kultúrpalota megtekintése volt. Ez a kívül-belül lenyűgöző épület a magyar kulturális örökség egyik legféltettebb, legbecsesebb darabja. Idegenvezetőnk részletesen bemutatta az épület jellegzetességeit: a tetőt borító, messziről ragyogó híres pécsi Zsolnay-cserepeket, valamint a harmadik emeleti homlokzatot díszítő, Körösfői-Kriesch Aladár által alkotott, „Hódolat Hungáriának” című monumentális mozaikot. A főhomlokzat szobrai és reliefjei méltán engedik, hogy az épületet a nemzeti panteonnak is nevezzük.

A belső terekbe lépve szinte elakadt a szavunk. A belső ablakokon régi magyar mondák és balladák jelenetei elevenednek meg gyönyörű, színes üvegfestményeken. A palota helyiségei közül kétségkívül a Tükörtermek a legpompásabbak és a legkáprázatosabbak. A hatalmas velencei tükrök és a míves csillárok között sétálva úgy éreztük, mintha egy másik korba csöppentünk volna. Ez a terem méltó emléket állít a legnagyobb magyar íróknak, tudósoknak és történelmi nagyjainknak, hirdetve a magyar kultúra erejét és megmaradását. Nagy örömünkre bepillanthattunk az ottani kórus próbájára is, a gyerekek lenyűgözve hallgatták a kórus énekét.

A marosvásárhelyi látogatás után, lelkünkben és emlékeinkben gazdagodva szálltunk vissza a buszra, hogy megkezdjük a tényleges hazautazást. Az út során volt időnk átgondolni az elmúlt napok sűrű programját: a hősök emlékművének komor méltóságát, a Békás-szoros szikláit, a remetei szekerezést és a Kultúrpalota csodáit. Erdély mindannyiunk szívébe mélyen beírta magát, és tudjuk, hogy ezek az élmények egy életre velünk maradnak. A Királyhágónál végleg búcsút intettünk Erdélynek. Esti érkezésünket a szülők már nagyon várták, és a gyerekek egy-egy mondatát hallva, örültünk, hogy ennyire jól érezték magukat. Nagy örömömre az osztályom nagy része a hazaérkezése után Erdélyi képekkel mutatta be az ismerőseinek az interneten az élményeit. Hálásak vagyunk a lehetőségért és remélem, még sok diák megélheti azt az élményt, mellyel mi hazaérkeztünk.

2026.május 25.

Sprőder Csilla

osztályfőnök , szervező